Anya-banya

Miközben egyre több olyan könyv van, amiben elmondják neked a tuti megoldásokat, egyre több a kapcsolati probléma is. Mindenki "önképzi" magát, amivel alapból nem is lenne baj, ha lenne hozzá alap, amire lehet építkezni.

A legtöbben azonban nem ismerik a geológusok kedvenc bibliai idézetét: 

BOLOND AZ, AKI FÖVENYRE ÉPÍTI A HÁZÁT!

Már pedig ha alapok nincsenek, akkor...

Így aztán nem csoda, hogy a családon belüli kapcsolataink szenvedik el a legtöbb "lövést", az ugyanis az a terep, ahol a legtöbben úgy gondolják, mindig van visszaút. Pedig sok esetben nincsen.

Bármennyire nem hiszed el- most főleg, amikor éppen a babucikád tartod a karodban és olyan édes, hogy meg kellene zabálni!!! - van az a pillanat, amikor a már felnőtt gyereked annyira belemászik a képedbe, hogy legszívesebben kihajítanád az életedből. Ha olvastad Eric Fromm könyveit, akkor még azt is tudod, hogy ez nem bűn, hiszen az ártó személyektől való távolságtartást Amerika kedvenc pszichiátere erőteljesen preferálta. Még abban az esetben is, ha az ártó személy a tulajdon anyukád. Vajon miért nem jutott el odáig, hogy bizony az ártó személy a gyereked is lehet?

Az meg miért maradt ki a felismeréséből, hogy nem véletlenek ezek az emberek az életünkben?

Szóval valóban ártó személyek, vagy nagy tanítók ezek a családtagok az életünkben?

Felfelé nem nevelünk! - tanították anno az egyetemen. 

A baj csak az, hogy a nevelés valójában minden esetben kétirányú, akár elismerjük, akár nem. A gyerek ugyanúgy neveli a szüleit, mint a szülők őt, és ezzel nincsen semmi baj. 

A bajok ott kezdődnek, hogy ezt a szülők nem szeretik...

A problémák gyökere meg abban van, hogy fel sem ismerik, és meg sem értik. 

A gyerek "butaságainak" egyik forrása ugyanis maga a szülő. A gyereked a te életed tükre is, megmutatja milyen hibás nézetekkel azonosulsz és azt is, hol nincsen köszönő viszonyban sem az általad kimondott szó a viselkedéseddel.

Vagyis a kiállhatatlan, szófogadatlan és agresszív gyerek sok esetben egy teljesen szabályok nélküli nevelés és a szülő figyelmetlensége eredménye. Mert nem veszed észre, hogy mikor nem lenne szabad kényelmesen elnyúlnod, hanem - bármennyire unalmasnak is érzed- jobb ottmaradni és megvárni, hogy megoldja az unalomig ismételt összeadásokat a matekfüzetben.

Erősen kisarkítva a páratlan számú gyerek mindig apa, míg a páros számú,  anya tanító. Persze a másik szülőnek is jelez, azt meséli el, mitől utálja már a házasságát, illetve mit rontott el a másik féllel való kapcsolatában.

A ma legjellemzőbb konfliktusa azonban a szülő-gyerek konfliktus, illetve az anyós- meny kapcsolat. Ez utóbbit egy másik cikkben elolvashatod.

Az érdekes ebben, hogy minden egyes anya/apa és minden egyes leányka/fiúcska meg van róla győződve, hogy ő majd jobban csinálja.

Ha nem tűnt volna fel, szólok, anyukád/apukád is ezt hitte, a saját anyjával/apjával kapcsolatban.

Most hol is tartotok?

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek írd le egy papírra, mit is hallottál a legtöbbször anyukádtól vagy apukádtól, amikor rezgett a léc?

..

..

..

Az én apukám kedvenc mondata az volt, hogy azért, mert én azt mondtam! A másik gyakorta ismételt mondata, a nem lesz belőled semmi volt.

Amikor egyszer ugyanezt kiabáltam a lányomnak, egy vitában, legszívesebben lefejeltem volna a falat! 

És akkor rádöbbentem valamire!

Érezted már azt, hogy miközben dühöngsz, egy részed valahogyan kívülről és felülről kezdi el nézni a jelenetet? Minél jobban tudsz azonosulni a kivált részeddel, annál nevetségesebbnek fogod látni az alattad vitatkozókat és annál szánakozóbban nézed önmagad, amint éppen kikel magából. Pedig ezt minden anya/apa átéli, még azok is, akik nem vallják be. Mármint azt, hogy a végsőkig kiakadnak a csemete aktuális hülyeségén.

Amikor vitáztok, teljesen normális érzés, hogy legszívesebben felpofoznád, dühös vagy, megbántott,  és kétségbeesett, mert az a büdös kölök nem érti, hogy te jót akarsz neki! 

- Te mit éreztél, amikor a szüleiddel vitáztál?

- Mennyire tudtál akkor azonosulni az ő szempontjaikkal? 

- Mennyire tudsz most azonosulni a saját gyereked szempontjaival?

- Kivel is vitázol most, amikor a látszólag a gyerekeddel megy a szócsata?

Ahogyan te sem értetted amikor anyukád/apukád is pont ilyen volt veled. A vitában azonban feljön az érzés, amikor anyukáddal/apukáddal vitatkoztál. Már nem is a gyerekedel vitatkozol, hanem a szüleiddel, de leginkább önmagaddal. 

Tehetetlen vagy, ahogyan kamaszként is tehetetlennek érezted magad, és a vita hevében semmi mást nem akarsz, mint végre győzni! Had érezze a kis bestia ugyanazt a fájdalmat, ami téged akkor - jó régen- átjárt és amit ő most előhozott! 

Ezért aztán bántod.

Vagy szóval, vagy tettel.

Olyanért bünteted, ami nemzedékről nemzedékre öröklődik a családodban. Most átadod a gyerekednek. Ahelyett hogy végre megoldanád! Aztán meg csodálkozunk, hogy mitől egyre több a cukorbeteg kisgyerek, mitől nő a rákos gyerekek száma, mitől egyre több a genetikai defekt...

Te meg végre győzni akarsz! Hol a sokat emlegetett tudatosságod? Hol vannak az alapok... - ahhoz, hogy a folyamatot a maga valóságában megértsd? 

Megérezted valaha, miről is szól a maga nyers VALÓSÁGÁBAN ez a felesleges vita?

Mindegy miről: az unoka nevelésétől, a gyerek lefektetésén át, a ki meddig maradhat fent kérdéséig vagy a ki mit eszik teljesen felesleges erőlködéséig?

Minden vita a régi sérelmekről szól, nem a valós, mostani helyzet megbeszéléséről. Ha ugyanis arról szólna, nem lenne min vitatkozni. A gyerek a tiéd, vagyis a te nevelési elveid érvényesülnek a nagymamánál is, és pont.

A szülő-gyerek viták a legnagyobb százalékban köszönő viszonyban sincsenek a valós kérdésekkel, hanem egyszerű bizonyítási vágy és hatalmi harc van mögöttük. Egy régi sérelem, amikor még vagy ezer éve a Gizi néninek adott igazat mindenki, pedig később mennyire kiderült, hogy igazad volt, amire persze akkorra már senki sem emlékezett.

És most nesze neked Gizus! Látod, hogy mégis csak én nyertem! 

De hol is van Gizus? Húsz éve halott? Vagy alig él egy otthonban? Szerinted emlékszik még arra a vitára? Érdekli egyáltalán? 

Persze hogy nem!

Te meg ölre mész az anyósoddal vagy a lányoddal érte. Hatalmi harc ez a javából, önigazolással körítve.

És pont semmi értelme.

Jól nézd meg az anyukádat, ahogyan vitáztok, mert ő, te leszel húsz év múlva!

Nem akarod? Akkor tegyél ellene itt és most!

Nem változtathatod meg őt, nem is feladatod. De megváltoztathatod önmagadat és ezzel hatással lehetsz a kettőtök kapcsolatára is.

Miért is vitáztok? Miért is fontos, hogy te győzz? Miért is nem elég neked egy győztes-győztes helyzet?

Ja, hogy fogalmad sincsen, hogyan hozhatnád létre?

Miért nem tanultad meg? Ja, hogy csak nem képzelem, hogy pénzért majd elmész egy tanfolyamra? 

Ja, csak nem képzeled, hogy valaki ingyen és helytetted megoldja a dolgokat!

Tehát akkor mi is lesz a valószínű vége?

Talán, hogy pont úgy fogjátok utálni egymást, ahogyan anyukád sem jött ki az anyukájával vagy az anyósával?

Végül is a te életed, jogod van elcseszni. De mi lesz a lányoddal? Hány nemzedék fog még egymásra mutogatni, hogy majd a fiamnak/lányomnak jobb lesz, csak éljük túl!?

Elárulok egy titkot: Nem lesz jobb! Ugyanazt a nyomorúságos vitatkozós, életet fogja élni, mert ezt tanulja tőled. Ha nem akarja így élni az életét, akkor meg elhúz Londonba, vagy Milánóba, Párizsba vagy Münchenbe.

Máshol fogja megkeresni a boldogságot, amit itthon tőled nem tudott megtanulni!

Mert nem a pénz az elsődleges, amiért ma majd egymillióan külföldön élnek!

Hanem az érzelmi bizonytalanság, az a lelki nyomor, amit csak elviselhetetlenebbé tesz az anyagiak szűkössége.

A lelkiek rendezése nélkül pedig soha nem lesz anyagi jólét. Mert aki nem képes összefogni, törődni és odafigyelni másokra, az soha nem lesz sikeres.

Mi tegyél :

• Ha élesedik a hangnem, azonnal állj le!

Mondd azt pl., hogy tudod nem akarok vitázni. Szeretlek és fontos a kapcsolatunk- szeretlek, hiszen az anyukám vagy, vagy szeretlek, hiszen egy olyan csodás férjet neveltél nekem, mint a fiad...-, ezért azt kérem tőled, hogy gondoljuk végig, miként is oldhatnánk meg a dolgot, aztán ha megnyugodtunk, térjünk vissza rá. Nekem ez egy fontos kérdés, szeretném veled komolyan megbeszélni, mondjuk tíz perc múlva, ha lehiggadtunk mind a ketten. ÉS KIMÉSZ! NEM VÁRSZ VÁLASZT! ELTŰNSZ A KÉPBŐL!

• Ha lehiggadtál, fogsz egy papírt és leírod, mit is akarsz elérni. Mi a legfontosabb, mi az, amiben kompromisszumot tudsz kötni, mi az, ami nem is fontos, csak már elég dühös voltál, hogy még azt is odavágd.

ÍRD LE! HA NINCSEN PAPÍRRA VETVE, EL FOGOD FELEJTENI!

• Ha készen állsz, menj vissza és kedvesen mond el, hogy szeretnél egyszer és mindenkorra megegyezni, az adott kérdésben.

Nagy valószínűséggel a vitapartnered nem lesz felkészült. TE VISZONT IGEN

Fordítsd előnyödre! A papírkád segít, hogy ne kelljen a saját dolgaidra koncentrálnod, és figyelhess arra, amit a másik fél mond.

• Csak a számodra valóban létkérdésben legyél hajthatatlan. Azt azonban folyamatosan vizsgáld felül, hogy a kapott javaslatokkal lehetséges-e egy még jobb megoldás! Ebben az esetben legyél rugalmas!
• Vedd észre, ha nincsen tovább! Szállj ki a feleslegesen hosszúra nyúló vitából!!
• Ha nem tudtok megegyezni, akkor gyorsan zárd le, és menj el! Lehet, hogy egy alkalmasabb időpontban már sikerül.

Nézzünk egy konkrét esetet:

Az egyik kliensem rémesen összeveszett a kamasz fiával. A gyerek már elmúlt 18, a szülők nem sokkal előbb váltak el. A gyerek pont olyan volt, mint a legtöbb kamasz fiú.

Tojt betartani a megállapodásokat. Amikor az anyja ezért büntetést helyezett kilátásba, a gyerek nekiment az anyjának. Persze az anyukája sem hagyta annyiban. Mire a gyerek összepakolt és elrohant az apjához, aki addig hallani sem akart róla, majd közösen kitalálták, hogy feljelentik anyut kiskorú bántalmazásért.

A dolog azért volt érdekes, mert a gyerek már nem volt kiskorú! A kedves apuka kapcsolatai azonban működtek a rendőrségen és az anya ellen gyilkossági kísérlet (!) gyanújával nyomoztak. Persze ejtették a vádakat, de meghurcoltak egy nőt, akinek csak egy "bűne volt", hogy kirakta a pszichopata férjét.

Mi is volt a háttérben?

A fiú: nem tudta, mi is a pozíciója az új családi felállásban, át akarta venni az apa helyét a családban, és mint a farkasoknál meg akart küzdeni a "vezérállat" pozícióért. Plusz ott volt benne a sérelem, hogy anya miatt most neki milyen szar.

Az anya: a volt férj szemétkedései miatti dühét kivetítette a gyerekre. Minden sérelmét rajta akarta egy pillanatra megtorolni azért, hogy a gyerek nyíltan fellázadt a megállapodás ellen.

Az apa: maradjunk abban, hogy nem volt a toppon! Azzal, hogy a volt neje ellen így lépett fel, ahelyett, hogy inkább a békére törekedett volna, egyértelműen bebizonyította, hogy méltatlan az apa szerepre és hogy férjnek alkalmatlan. Hiszen ő volt az egyetlen ebben a vitában, akit nem befolyásoltak - elvben- az érzelmei, mivel nem volt jelen.

Mit tegyünk egy kamasszal, ha nem tartja be a megegyezéseket?

• Egyértelmű, hogy nem maradhat szó nélkül, hiszen a megállapodás a határok kijelölését tartalmazza. Amikor kamasz gyerekünk nem fair, akkor határozottan kell visszaterelnünk. Ezért a megállapodásokat MINDEN ESETBEN ÍRÁSBAN RÖGZÍTSÜK!
• A szabályokat viccesen, jókedvünkben fogalmazzuk meg együtt, és mindannyian aláírjuk!
• Rakjuk ki a hűtőre!
• A szabályok megszegéséért minden esetben bünti jár, amit a szabályok mellett szintén írásban rögzítsünk!
• Lehetőleg vicces büntetések legyenek! Meghívod a másik felet egy mozira az általa választott előadásra, vagy kimész az erkélyre és hangosan kukorékolni kezdesz, két napig te csinálod a reggelit, anya/kisfiam/kislányom neked volt igazad pólóban masírozol végig a főutcán, stb.

Vagy ha pénzbeni, akkor legyen egy közös üveg, malac, bármi, amibe mindannyian beledobáljuk, és tilos kinyitni! Igen, te is, ha te szegted meg!

• Fél évente vagy évente- megállapodás szerint-, kinyitjuk a perselyt és EGYÜTT elpizzázzuk, vagy elbulizzuk a tartalmát.
• Soha nem emlegetjük fel a már elmúlt dolgokat!

És mi a helyzet, ha az anyukáddal veszekedtek?

A fenti sablont nyugodtan ráhúzhatod.

Van azonban egyetlen mondat, amivel minden vita elkerülhető. :) A számlával együtt az e-mail címedre küldöm el. 

                       Van még valami, amiben segíthetek neked?