Mi van a táskádban?

Emlékszel még a  Mi van a táskámban videókra? Már az elsőtől is nevetőgörcsöt kaptam, amikor meg osztódással kezdtek el szaporodni a Youtube-on, nem kellett hozzá Nobel-díj, hogy felismerje bárki, a figyelemfelhívás egy új, 3 perces hírnevet adó formája betört a köztudatba.

Figyelemre vágyunk, ezért tartalmat szolgáltatunk. Modern világunkban már bárki lehet tévésztár, legalább egyszer, egy-két percre. Nincsen ezzel semmi baj. De vajon mindenki sztárnak született? És ha te pont nem, akkor hogyan lehetsz csillag a saját kis világodban?

Mi van a jelenség mögött? Miért lett annyira fontos a figyelem és ez vajon egy új keletű idegbaj vagy mindig is az ember sajátja volt?

Mielőtt megrémülnél, nem akarom a táskás videdókat elemezni...

Azt azonban, hogy miért kell ennyire a figyelem és milyen hiányt, milyen belső békétlenséget mutat, már érdemes megnéznünk, főleg, ha a mások figyelmének hiánya neked is fájó pontod.

Gondolom nem véletlen ezt a kérdést választottad.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek vegyél elő egy papírt meg egy ceruzát, és válaszolj a következő kérdésekre:

- Egy 10-es skálán, ahol az 1 a nem érdekes, a 10 pedig a nagyon is érdekel, neked mennyire fontos mások véleménye?

- Ha egy ismeretlen elismerően végigmér az utcán, azt észreveszed? Ha igen, mit teszel utána?

- Amikor a liftben vagy a buszon- metrón, villamoson, vonaton- utazol, nézegeted az embereket vagy csak belebújsz a telefonodba?

- Szóba elegyedsz egy idegennel a könyvtárban, patikában, színházban stb. ?

- Mennyi időt töltesz reggelente a sminked frizurád stb. elkészítésével?

- Kb. mennyit költesz kozmetikumokra egy fél év alatt?

- Milyen gyakran vásárolsz magadnak új ruhát, cipőt?

- Szoktál elégedetten mosolyogni, ha bókot kapsz egy ismeretlentől?

- Előfordult már, hogy úgy érezted, ha másként lennél öltözve, több figyelmet kapnál?

Nem kell a válaszokat sehová sem küldened. :) Csak magadnak írtad le.

Ha személyesen szeretnél beszélni velem a témában, akkor viszont érdemes a papírkádat megtartanod. :)

Ha érdekelnek az őszi kedvencek, itt megnézheted őket. :)

Kisebb számot írtál az első kérdésre háromnál? 

Nem gond. :) 

A figyelem alapszükségletnek tekinthető. Az őskorban az egymásra figyelés az életet jelentette. Háborúkkal tarkított történelmünkben a másiktól kapott figyelem élet vagy halál volt. A figyelem azonban nem csak ezekben a drámai helyzetekben jelent meg. A szeretet érzésében volt és van igazán nagy szerepe. Amikor ránk figyelnek, akkor úgy érezzük, szeretetet kapunk.

Persze ez nem igaz.

Ebben a formában a figyelem a népszerűséggel azonosítható, aminek legfeljebb gazdasági szeretet nevet lehetne adni. Ez a gazdasági szeretet az, amit ma tévesen a legtöbben szeretetnek azonosítanak, ezt kapnak vagy nem érik el, így nem csoda, ha folyamatosan üresnek és magányosnak érzik magukat. Ebben a magányban aztán az értéktelenséggel és a kirekesztettséggel szembesülnek.

Minél mélyebben érint a szeretet hiánya, annál rosszabb a viszonyod a szüleiddel, annál többet konfrontálódsz az anyukáddal. Még mindig anyuci kicsi lánya vagy fia vagy, miközben persze te egy önálló felnőtt blablabla... Ugye érted...A szülőkkel kapcsolatos félelmek pedig együtt járnak az alacsony önértékeléssel, vagy ma inkább a hibás és túlzó önimádattal, egészen a narcizmusig.

A sztárság egy felfokozott figyelmet kapó állapot. Ezért aztán ma mindenki sztár akar lenni. Jellemzően azok igénylik a legjobban a tömeges figyelmet, akik energetikailag nagyon alacsony szinten állnak.

Jó példa erre Madonna, akinek az "életenergiája" olyan alacsony, hogy figyelem nélkül talán már el is sorvadt volna.

Félreértés ne essék, ez nem azonos a tudatossággal! Energiaszintről beszélek, amit mindannyian egy adott mennyiségben magunkkal hozunk a születésünkkor. 

Amikor alacsony energiával születik le egy emberke, akkor valahonnan építkezni akar. Mivel elfelejtettük már, miként nyerhetünk korlátlan mennyiségű energiát a Földet körülölelő mezőből, hát másoktól "lopunk". Amikor ez neked kellemes módon zajlik, akkor nem tiltakozol ellene, ha mindehhez kellemetlen élmény társul, akkor persze felismered az energiavámpírt. A kettő csupán az ellenszolgáltatás minőségében különbözik.

Egy jó koncert után, ha másnap alig lézengsz, bizony a kedvenced is vámpírka. Viszont egy hatalmas élményt kaptál az energiádért cserébe. Amikor a kedvesed vagy a főnököd ordibál veled, és belefáradsz az állandó vitákba, vagy a nyavalygásba, akkor egy negatív erőkkel manipuláló energiavámpírod van.

A siker, az elismerés mindenki számára fontos. Ha nem tudsz úgy énekelni, mint Pavarotti, sem olyan szép nem vagy, mint egy modell, és egyéb tehetséggel sem tudsz előrukkolni, akkor sincsen azonban semmi veszve!

A saját életedben akkor is te vagy a főhős!

Kérdés csak az, hogy bemered, be tudod-e tölteni ezt a szerepet?

Kezdjük hát a gyakorlati részt!

A most következőket kérlek egyszerűen csináld meg abban a sorrendben, ahogyan tőlem hallod. A legegyszerűbb, ha fogsz egy papírt és leírod. Én szeretem, ha a klienseim a nap minden pillanatában látják a leírtakat ezért egy csomagolópapírt javaslok a falra, amire írhatsz, amikor csak eszedbe jut valami fontos.

Soha ne kapkodj! Ne akard egy nap alatt behozni a dolgokat! Szánj időt rá, hogy mindennek alaposan utánagondolj! Adj magadnak legalább egy hetet kérdésenként! Vagy ha most végig is szaladsz rajtuk, térj vissza rájuk.

A legfontosabb pedig, hogy először a kérdésre válaszolj, és csak utána olvasd el az én megjegyzésemet, ami a kérdések után következik! Minden kérdésre keresd meg magadban a választ!

• Most miben érzed magadat sikeresnek? Elégedett vagy ezzel a sikerrel, vagy másra jobban vágysz?
• Milyen érzéseket szeretnél átélni, milyen érzések közvetítik feléd, hogy na, most jól vagyok, sikeres vagyok?
  

A második kérdés a legfontosabb! Bármennyire furi, a sikerhez bizony az érzelmeink vezetnek... :)

Pár éve egy gátfutóval beszélgettem. A pasi az edzéseken világcsúcsot volt képes futni, ám a versenyeken alig tudott egy kínkeserves harmadik - negyedik helyet elérni.

Az edzője a haját tépte, a szponzorok sorra menekültek.

• ...mintha légüres tér venne körül...- ezt hallottam tőle a legtöbbször.

Aztán egy alkalommal végre kibökte, hogy mindig is vitorlázni megy, ha ideges, és hogy az övé a leggyorsabb hajó a tavon, és mindig megveri vele a haverokat. Most először láttam igazán boldognak, amikor a hajójáról és a vitorlázásról beszélt.

• Mit élvezel benne?
• A kötetlenséget, azt, hogy nem kell mindenáron teljesítenem, hogy a vízen vagyok. Mindig is erre vágytam!

Hallgattunk egy keveset. Közben az előző hétvége képeit nézegettük.

• Miért lettél gátfutó? - tettem fel csak úgy mellékesen, két kép között a kérdést, miközben egy teljes vitorlával sikló katamaránt néztünk éppen.
• Mert a tesi tanárom azt mondta, hogy tehetséges vagyok benne.
• Hú de csodás ez a kép! Ez hol készült?
• Ez? Amikor lent voltunk tavaly a horvátoknál, béreltünk egy vitorlást. Baromi jó volt!
• És miért maradtál a gátfutásnál?- lapoztam tovább a telefonjában egy újabb tengeren készült kép után.
• Nagyok jók voltak az eredményeim eleinte és jöttek a szponzorok. Meg apámék is biztattak, hogy tartsak ki. Ez itt már az óceán! Ugye milyen klassz!!! Itt csak utaztam, de nagyon élveztem ezt a batár nagy hajót!
• Aha. Apukád mit szólt volna, ha egy vagy két év után mégis otthagyod a gátfutást, és inkább vitorlázni mész?
• Látszik, hogy nem ismered az apám! A nyakam kitekerte volna, hogy semmiben sincs kitartásom.

Letettem a telefont. Egymás mellett ültünk. Visszatelepedtem a megszokott fotelomba és ringatózni kezdtem. A csend lassan hideg és vágható lett.

• Utálom a gátfutást! Persze, jó vagyok benne, de mindig is vitorlázni akartam!

Szarban vagyok! Futott át az agyamon. Egy válogatott kerettag éppen most készül felrúgni a karrierjét, mert a segítségemmel rájött, hogy soha nem ezt akarta csinálni.

Azonban én az egyén érdekeit nézem, bár ez sok esetben anyagilag nem éri meg, és nem fogom rábeszélni, hogy olyanba ölje az életét, amit nem akar csinálni. Nagyon nehéz teher a tehetség, amikor a vágy nem társul mellé...

Ebben az esetben két út nyílik azonnal: 

- megtalálni a vágyat, ami aztán a tehetséggel sikerre viszi

- megtalálni az utat, amin elmenekülhet a mostani helyzetéből

egyik sem könnyű, és nem is a terapeuta feladata a választás.

Érted már, miért olyan nagyon fontos, hogy nyugodtan és időt rászánva leírd, milyen érzésekre vágysz, milyennek akarod magad érezni?

Mindezt HOL éled meg a mindennapokban?

...a gyereknevelésben? ...feleségként? Te akarsz lenni a mintaanya, akinek tökéletesen nevelt gyerekei vannak? ...te akarsz lenni a mintanő? Vagy a sikeres vállalkozó? Színész akarsz lenni? Vagy hegymászó? Nem az a lényeg, hogy elérhetetlen célod legyen, hanem hogy olyat találj, amiben örömöd leled! Ne foglalkozz most az anyagiakkal! Az majd a következő lépcső gondja.

Ez a titok. Hogyan élj meg abból, amit szeretsz?

Az igazán sikeres ember az, aki olyanból él meg, amit szívvel- lélekkel csinál!

Megosztó jellemek vannak ma a képernyőkön. Szinte nem is jut eszembe olyan, akit a sok imádó mellett ne utálna tiszta szívből az ország másik fele.

A sikernek ára van. Olyan sztár pedig még egy sem volt a világon, akit mindenki imádott.

Szóval ha osztatlan népszerűségre vágysz... felejtsd el. Ha azt hiszed, most pont ezt kapod, akkor nagyon becsapod magadat. Viszont mennyire akarsz közutálat tárgya lenni a sikerért? 

• Vagyis hol vannak az erkölcsi határaid? Mit teszel meg és mit nem? Kinek teszed meg és kinek nem? Jól gondold meg!!!!
• A negyedik kérdés, hogy a választott témában hogyan akarod elérni a sikert?

Ehhez persze elsőre jó ha leírod, eddig hogyan akartad, vagy érted el a sikernek a mai fokát.

• A sikert, az elismerést miként akartad eddig elérni?

Gőggel? Visszabeszéléssel, amit önvédelemnek állítottál be? Vagy csendben tetted a dolgod, de senki nem vette észre? Erőszakosan nyomultál, vagy elbújtál és vártad a csodát?

• Mit tettél eddig a sikerért?

Ha az előzőekből az első variáció inkább igaz rád, akkor vegyél vissza kicsit. Az önvédelem és az egóharc nem ugyanaz és csak vékony a határ a kettő között.

Ha minden esetben arra törekszel, hogy akiről úgy érzed, megsértett, lehetőleg leszedd a vizes lepedőt, akkor legközelebb gondold át, mielőtt megszólalsz, hogy miért is tüzelsz örökké?

Mit is védesz a valóságban? Mitől félsz, hogy csak a győzelem az elfogadható a számodra?

Tudod, van egy kedvenc filmem. A tizenkét dühös ember. Te láttad? Ha nem, akkor talán érdemes lenne... Ha lehetőséged van rá, szervezz egy mozidélutánt a családoddal, a barátaiddal. Persze bármilyen filmet vagy könyvet választhatsz. Én gyakran javaslom a Micimackót, családon belüli viták esetében.

• Miután megnézted a filmet, te ki vagy a szereplők közül? Kérdezd meg a legjobb barátodat is- de tarthatsz egy kis közvélemény kutatást is-, hogy szerinte te most ki vagy a szereplők közül?
• Mennyire azonos a kettő?

Igen. Jól látod. Most bizony kő keményen az önismerettel szembesülsz. Nézzük csak végig, ki milyen tapasztalatok alapján ítélkezett a fiúról? Ne feledd, itt nagyon komoly a tét. Egy ember élete.

És csak egyetlen egy volt, aki komolyan vette, és kiállt amellett, hogy ha már egy fiatal életről döntünk, akkor nézzük át alaposan, és győződjünk meg magunk a tényként tálalt dolgok valódiságáról!

• Ha belegondolsz a vágyott sikerbe, akkor te milyen tények alapján haladsz a siker vagy a sikertelenség felé?

Nagyon sok bajunk származik az úgynevezett tényekből. Az első, hogy a többség egyáltalán nem tény, csak feltételezés. Feltételezed, hogy a barátod hűséges, és megdöbbensz, ha rajtakapod egy másik csajjal, amint éppen a kezében fogja a kezét... És nem veszed észre, hogy egy ronda szálkát húzott ki a kolléganője körme alól. Vagy elhiszed, hogy hűséges, miközben nem akarod észrevenni, hogy fűvel - fával megcsal! Az elsőben ténynek hiszed a megcsalást, a másodikban a hűséget, de mind a kettő hamis...

Nagyjából az a tény, hogy a Föld forog, és a világűr végtelen, de ez sem biztos... Lehet, hogy száz év múlva már másként látjuk.

Egy szó,mint száz....Csínján a "tényekkel"!

Most nézd végig a saját ténylistádat! Aztán írd melléjük, hogy hol csapott be a ténynek hitt dolog, vagy miként nyert bizonyosságot!

• Mit teszel ezek után a vágyott sikerért? Bontsd le először csak 6 lépésre! Majd a hatot megint hatra - nincsen kőbe vésve, lehet, hogy csak két lépés lesz...- egészen addig, amíg olyan kis lépéseket nem kapsz, amik már nagyon konkrétak! Majd írj minden egyes lépéshez egy határidőt!

Pl. Sikeres hegymászó akarsz lenni, de hegyet még csak fényképen láttál:

1. Utánajárni a legközelebbi hegymászó klubnak.

  - Interneten keresni    2019. június 21.

  - Ismerősöktől megkérdezni. 2019. június 24.

  - Rákeresni a sikeres magyar hegymászókra. Felvenni egyikükkel a kapcsolatot. 2019. július 2. 

2. Összeírni milyen edzési formák kapcsolódnak hozzá.

-....

-....

stb. stb...

Ha mindezzel készen állsz, akkor már csak egyetlen dolog választ el a sikertől:

CSELEKEDJ!

És tartozom még egy válasszal:

Hogy mi köze a táskádnak a sikereidhez?

Egy  táskában - nőnél és férfinál is- mindig az van, amire az aktuális élethelyzetben szükséges, vagy a vágyott státusz eléréséhez gondolunk.

Mi van a táskádban? Mi az, aminek nincsen benne létjogosultsága, de cipeled? Az a tárgy jelképezi az össze akadályodat. Lehet, hogy maga a táskád az? Talán nem olyan, amire vágysz? Csak egy utánzat? 

Van még valami, amiben segíthetek neked?