Mi van, ha a férjem/feleségem megcsal?

-Mit gondolsz a hűségről?

-Te magad mennyire tartod önmagadat hűséges típusnak? 

- Voltál már megcsalva vagy voltal már megcsaló?

-Hogyan érezted magad benne?

- Harmadikként voltál-e már egy házasságban? Mit vártál tőle és mit kaptál?

A legfontosabb kérdés azonban egy kapcsolat előtt, hogy eléggé önmagam vagyok-e, eléggé önálló vagyok-e ahhoz, hogy még egy életért felelősséget vállaljak. És ez az, amit senki nem tesz fel magának.

Alapesetben mindenkinek kissé álomképszerű elképzelése van a saját kapcsolatáról.

Hogy mennyire nem így működnek a dolgok, akkor ébredsz rá, ha magad is valamilyen formában találkozol a megcsalással. 

Bár a párkapcsolatok alapja a hűség...valahogy nem nagyon tudjuk összehozni. A hűséget elvárjuk...persze a másiktól, pedig csak egy valakitől várhatnánk el joggal.  A hűség belső elvárás önmagammal szemben.

Ha őszintén válaszoltál az elején feltett kérdésekre, akkor már dereng valami. Ja, amúgy azt ugye tudod, hogy nem csak a fizikai megcsalás számít hűtlenségnek. Bőven elég, ha gondolatban elképzeled, milyen is lenne azzal a jóképű pasival a szomszéd irodából. 

Amikor az egyik fél csalja a másikat, akkor egyértelmű, hogy a kapcsolat hm... nem az igazi.

Tudom, vannak pasik, akik képtelenek a gatyájukban tartani a farkukat, azonban a valóság itt is más, mint amit a sablonok felemlegetnek.

Az egyik sablon, hogy ők az úgynevezett Zeusz típusok, akiknek minden virágra rá kell szállniuk.

A valóság azonban az, hogy az ilyen fajta pasik folyamatos bizonyítási lázban égnek. A látható méretes ego mögött valós önismeret és valós önbizalom alig fedezhető fel. Sok közülük narcisztikus személyiség. Legjellemzőbb védekezésük, a "tudod, szívem, hogy csak téged szeretlek, de mit tegyek, annyira rám volt gerjedve"...

A másik, hogy amit nem kap meg otthon a pasi, azt máshol keresi, szóval a te hibád.

Ebben van egy csipetnyi igazság, na, nem az, hogy kizárólag a te hibád. Azonban valóban nem figyeltél oda a jelekre, vagy ha észre is vetted, nem beszéltétek meg. Amikor ugyanis az egyik vagy mind a két fél kifelé kacsingat a kapcsolatból, akkor az érzelmi alapokkal komoly bajok vannak. Alapok nélkül meg egyetlen ház sem marad sokáig állva.

A harmadik ilyen sablon, hogy "az a kis kurva ráakaszkodott a férjemre".

A másik hibáztatása egyértelműen jelzi minden esetben, hogy nem igazán fogtad fel, miről is szól a történet.

A dolog egyszerű. Egy stabil, mély érzelmi alapokon álló kapcsolatot atombombával sem lehet szétszedni, nem egy pár tűsarkú cipővel.

Ezért értelmetlen az olyan beszólás, hogy a tanácsadó jól eltanácsolta a férjem, így most válunk, vagy a kolléganő elszerette a párom, és még sorolhatnánk.

Miért olyan sarkalatos kérdés a hűség?

Nagyon leegyszerűsítve:

A férfiak esetében: biztosak akarnak lenni a gyermek apasága felől, illetve egy jó adag birtoklási vágy, az"enyém vagy" érzése.

A nők részéről biztonság iránti szükséglet, ami a gyermekek felneveléséhez szükséges, és minden, ami ennek egyenes következménye, vagyis az, hogy a nő ebben az esetben főleg több gyermeknél kiesik a munkából, így anyagilag kiszolgáltatottá válik. Mostani törvényeink sem igazán védik meg az anyákat. Illetve önértékelési pont is, ezzel jelezve, megerősítve önmagukat a saját nőiességükben.

Mi akkor a legvalószínűbb történet?

A szerelemes soha nem hűtlen. A szerelem azonban az idő múlásával szeretetté mélyül- jó esetben. A szeretet azonban nem izzó tűz. A kísértés állandóan jelen lévő dolog. A hűség egy döntés. Az erkölcsi tartás része.

Nagyon durván úgy képzeld el, mint azt, hogy meglátod a hőn vágyott táskádat egy nő vállán. Nem rohansz oda és nem téped le róla. Ha megtennéd, lecsuknának. A hűtlenségért azonban nem börtön jár.

A hűtlen ösztönlény. Meglátta, megvágyta, elvette.

Tulajdonképpen nem sokban különbözik a tolvajtól...

A hűtlenség azonban a leggyakrabban nem csak az egyik féltől ered. A kapcsolat bukkanóit, gödreit jelzi.

Elmeséli, hogy a párod hiányt szenved, de nem tudja jól kezelni, ahogyan te sem.

A megcsaló ebben a felállásban a bátrabb fél, hiszen valamit tenni akar egy megoldatlan helyzetben. Hogy a megoldás rossz, az már más kérdés.

De akkor mi lenne a jó megoldás?

Egy ismerősöm elmesélte, hogy a mai napig bánja és hiányzik neki a volt felesége. Elismeri, hogy ő rontotta el. Úgy nyolc évente rájött a hoppáré, amikor hat- nyolc hétre elment az esze, és olyan szerelmes volt - persze mindig másba-, hogy egyszerűen nem tudott uralkodni magán. Hozzáteszem, egy kiemelkedő kvalitású és képzettségű férfiról beszélünk.

A hűtlenség a félreértések,az elhallgatások, a másikat nem akarom megbántani hamis önigazolása, és a kapcsolat kommunikációjának csődje.

Valahogy úgy indul, hogy "á, egy ilyen apróságért nem szólok", és az egyik fél duzzogva olvasni kezd, vagy bekapcsolja a tévét, elmegy füvet nyírni, vagy mosni, esetleg elviszi sétálni a kutyát.

Pedig egy tüske ott maradt, amivel nem tud mit kezdeni. Vagy éppen szól érte, de süket fülekre talál. Miért nem hallja meg a másik fél? Mert pl. egy olyan nem tetsző dologra hívja fel a figyelmét, amin nem tud, vagy nem akar változtatni, mondván, hogy neki így jó.

Az egyik kliensem egyetlen panasszal jött hozzám. Imádja a pasiját, állítólag kölcsönös a dolog, de a hapsi időnként ordít. A kliensem meg ettől a falnak megy. Oly annyira elmérgesedett pár éve a helyzet, hogy elküldte a pasit. Persze nem bírták egymás nélkül.

A helyzet azonban nem változott. A pasi ordít, a kliensem meg már mindent megpróbált. Kezdve azzal, hogy visszaordított, folytatva azzal, hogy megígérte neki, ha még egyszer ordibálni kezd, kihajítja az ablakból a pasi telefonját.

Hogy komoly dühkezelési probléma van a háttérben, az egyértelmű.

Nagyon kisarkítva a pasi egy önző dög, hiszen csak arra gondol, hogy neki így jó- nem jó, de ehhez belátás kellene. Közben tojik arra, hogy ezzel a viselkedésével lassan megöli a szerelmet.

A csajszi elmondta, hogy minden alkalommal dühösebb lesz, amikor a pasas ordibál. Lassan eljut oda, hogy lecsapja, ha legközelebb üvöltözni kezd. Minden alkalommal tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát. Ott és akkor nem párkapcsolat van, hanem egy undok basáskodó seggfej ordít egy másik emberrel, aki akkor kénytelen elviselni a megaláztatást. Ismerve a nőt, nem fogja sokáig tűrni, és nem lesz szép befejezés... inkább lefejezés.

Az "inkább nem szólok, mert nem akarom megbántani" nem csak a hűtlenség, de sok házasságon belüli gyilkosság oka volt a történelemben.

A tüskék ugyanis gyűlnek. Minél több tüskét cipelsz, annál nagyobb a baj. Számtalan betegség kialakulásához vezetnek.

Gondolj csak a valódi tüskére. Ha belemegy egy szálka az ujjadba, gyorsan meg akarsz szabadulni tőle. Sok esetben napokig fáj még akkor is, ha sikerül eltávolítani. Ha pedig benne marad, akkor gennyesedni kezd, és az aprócska lyukból akár méretes fekély is kialakulhat. Az érzelmi tüskék ugyanígy viselkednek.

Mit tegyünk, ha a párunkat rajtakapjuk?

Elsőre is ne ordíts.

Felesleges. A pasik elég hm... hülyék, és sok esetben a saját hálószobátokban intézik a hűtlenséget. Így aztán könnyű lebukni.

Ha feltűnően sokat van kiküldetésben, vagy sokat túlórázik, de ez nem látszik a fizetésén, akkor is gyanakodhatsz. 

Ha elrohan zuhanyozni, amikor hazaért - nem negyven fokban nyáron, és nem bányászként dolgozik-, vagy ha mosni kezd magára, az is gyanús.

A barátját ne kérdezd, úgy is falazni fog...

Szóval ne ordíts.

Ülj le, igyál egy kis vizet és gondolkodj el azon, mi is változott meg azóta, hogy együtt éltek.

A kapcsolatok két ember szabályrendszerének összefésülésében teljesednek ki. Ha rosszul egyeztettétek a szabályokat, az boldogtalansághoz vezet.

Ha válni akartok, az a ti dolgotok. Azonban ha nem tanultok meg együttműködni egy másik emberrel, akkor a következő kapcsolatnak sem lesz sok esélye.

Nagyon nehéz bízni abban, akiben csalódtunk. Azonban a megbocsájtás az egyik legcsodálatosabb eszköze az újrakezdésnek.