Nem bírok a gyerekemmel!

Amikor először kérdezte meg egy anyuka, mit tegyen a kezelhetetlen kislányával, bevallom pánikba estem. Bár négy gyerekem van, pontosan tudom, hogy nem voltam és nem vagyok tökéletes anya. Emberből vagyok, az összes hibámmal és erényemmel, tudásommal együtt.

Ráadásul félig görögként ... nos... képes vagyok úgy felkapni a vizet, hogy jobb olyankor messze lenni tőlem. Igaz, ehhez sokat kell tenni.

Így amikor az első ilyen felkérést kaptam, nyíltan megmondtam az anyukának, hogy én elsősorban a felnőttekhez értek, de szívesen megnézem, mi a baj, ha ő elnézi nekem, hogy alkalmilag én is ordítani fogok.

Szerencsére kibírtam üvöltözés nélkül...

Tulajdonképpen nagyon hálás vagyok annak az anyukának. Ugyanis két dologra jöttem rá:

• a gyerek nem rossz magától
• a nevelési problémák a szülők személyiségbeli, érzésbeli és környezetből átvett problémáinak tükrei

Persze ez a tükör sokat módosulhat, a gyerek saját személyisigének hatására.

Amikor JR-t megismertem, bevallom, megdöbbentem. Az első találkozásunkkor a kisfiú jobban hasonlított egy kétlábon járó vadállathoz, mint egy gyerekhez. Az első percekben erőteljesen viszketett a tenyerem és azon gondolkodtam, hogy Makarenko nem is volt olyan ostoba...

Anyukája, köszönj szépen felhívására úgy vágta be az ajtót, hogy azt hittem a tokkal együtt esik ki. A szobából csak egy "tűnjetek innen hülye picsák " ordítás jött válaszul.

A kisfiú nyolc éves sem volt, de az egész családot terrorizálta. A nagyszülők már elmaradtak, mert nem bírtak a gyerekkel. Az apa munkába menekült a dühöngő gyerek elől, az anya pedig magára maradt.

A gyerek ütött - vágott mindent és mindenkit.

Közben követelődzött, és jaj volt annak, aki nem teljesítette a parancsokat.

Az ilyen esetekben az árnyékcoaching az első megoldás. Vagyis megfigyelem a helyzetet. Rengeteg apró jel van, amiből sok minden kiderül a kialakult viszonyról.

Nézzünk néhányat a legjellemzőbbekből:

• A gyerek csak akkor kap figyelmet, amikor rossz.

Ez annyira elterjedt, hogy már észre sem veszik a szülők. Dolgoznak, takarítanak, vagy végre leülnének egyet szusszanni. A gyerek meg bejön hogy játszunk, együnk, bármi, mire a szülő elhessegeti vagy csak csendben egy szendvicset csinál neki, megitatja a kisbabát a cumisüvegből - korosztálynak megfelelően-, de NINCSEN OTT A GYEREKKEL!!!

A gyerek valamilyen módon reagálni fog. A reagálás a személyiségének legvégső - negatív határa lesz. Tehát egy határozott gyerek ordítani fog, egy csendes sírni, egy konok csapkodni, és még folytathatnánk. Azt fogja tenni, amivel a legnagyobb figyelmet sikerül kivívnia.  (Hogy te és a gyerekeid milyen markerekkel születtetek az az első cikkben mellékletként már láthattad, ha nem, ide kattintva eléred.)

A kezdeti gyenge próbálkozások idővel egyre durvábbakká válnak, amíg  már nem lehet tovább feszíteni a húrt.

Az ok pedig egyszerűen az, hogy azt szeretné, hogy teljes valóddal figyelj rá.

• A gyerek akkor kap meg valamit, ha rossz.

Ugye mennyire logikátlan? Ha megkérdezlek itt és most, hogy veszel-e egy mobilt a gyereknek, amikor hisztizik, akkor egyértelműen kijelented, hogy vesz neki a fene! A valóságban azonban a következő zajlik: A gyerek sírni kezd a zsúfolt boltban. Te pocsékul érzed magad és engedsz, hiszen csak egy vacak száz forintos labda! Nem fogok vitatkozni rajta. Aztán már nem vitázol az ezer forintoson sem, végül a több tízezer forintos kiadáson sem. Mi lenne, ha kitartanál rögtön az elején, és nem azzal foglalkoznál, mit gondolnak vajon most mások? De akár a földhöz is csaphatod magad, vagy utánozva a gyerek kiejtését, hanglejtését, nyafoghatsz te is, hogy megértse, milyen lehetetlen is a helyzet. Hidd el működik. Én megtettem. 

• A gyerek akkor van veled a legtöbbet, amikor rossz.

Már annyira kisördög, hogy az óvónéni csendben megkért, hogy maradjatok otthon, mert betegnek látja a gyereket. Persze semmi baja. Csak már nem győzik a fegyelmezését. A gyerek logikája: ha rossz vagyok, akkor az anyuval lehetek. Juhééé! Tegyünk rá még egy lapáttal!

Már nem viszik el a nagyszülők, nem kell sehová elmennie, ha nem akar, ha viszont akar, akkor te is mész vele, mert már rettegsz elengedni bárhová.

A gyerek nyert, anyuval van és neki ez jó.

Mindebből egyetlen dolog következik, a gyereked megtanulja, hogy akkor lesz elégedett és boldog, amikor rossz.

Mik a szülők nagy hibái?

• Amikor végre lecsendesedik - jó gyerek- akkor kimész mosogatni, elmész zuhanyozni, végre eszel vagy főzöl. Ez megerősíti a gyereket abban, hogy TILOS SZÓT FOGADNI! Mert ha ő jó, akkor egyedül van.

Pont fordítva kellene: ha rossz- csukd be az ajtót! Kívülről!

Ha elhallgat, menj be és beszélgessetek, játszatok.

Kérdezd meg a már megnyugodott gyereked, miért csinálta?

Minden esetben öleld magadhoz, amikor jó!! Akkor csináljatok együtt dolgokat, amikor jól viselkedik. Sokan egy széket javasolnak, amire leülteted, de láttál te már olyan hisztiző gyereket, aki ülve maradt? Ezt majd csak akkor javasolnám, amikor a durcik rövidebbek, csendesebbek lesznek, amikor a gyerek megérti, időt kap a megnyugváshoz.

• Legyenek egyértelmű, rövid, megjegyezhető és betartható szabályok. A gyerek akkor érzi magát biztonságban, amikor érzi, hogy a szülő a főnök. A gyereked nem kicsi felnőtt, aki felelősséggel tud dönteni az életről. Irányításra van szüksége. A szabályok olyan keretek, amik biztonságos környezetet teremtenek a gyermeknek. Ugyanez igaz a tinikre is!! Egyetlen dolgot jegyezz meg egy életre: Az anyja vagy, nem a barátnője!

Hogyan alkosd meg?

A keretekhez felelősségteljes szülőre van szükség. Ha nem boldogulsz vele, akkor neked magadnak is segítség kellene. Nem bűn, ha nem tudsz mindent!

De nevelni csak az tud, aki saját magát már megnevelte.

• A gyereked a fiad vagy a lányod. Te az anyukája vagy az apukája vagy, NEM a barátja!

Az alá-fölé rendelés nem jelent zsarnokságot. Felelősséget takar, amit a te példádból fog a gyereked megtanulni. Akkor tudja megtanulni jól, ha te magad is tisztában vagy a szavaid és a tetteid következményével.

Hogyan neveljük tiszteletlenségre a gyereket?

• Komolyan azt hiszed, a gyereked nem hallja, amikor a főnöködet szidod otthon? Vagy amikor az óvónénit, tanító nénit szidod, mert feladatot adott? Amikor egy másik, a gyerek nevelésében szerepet játszó személlyel szemben vagy tiszteletlen- bizony amikor egymással szemben vagytok azok, az is-, azzal a saját tekintélyedet legalább annyira rombolod, mint a másik felnőttét. Nem lehet úgy nevelni, hogy közben magad alatt vágod a fát, azt remélve, hogy csak a másik fog leesni!

Mi a megoldás?

Bármit is gondolsz, minden esetben tartsd be és tartasd be a gyereked életében szereplő összes felnőtt által kiadott utasításokat.

Persze ehhez az kell, hogy egymás között tisztázzátok a szabályrendszert.

Most pedig nézzünk egy kis játékot a szabályokra:

Képzelj el egy kis bölcsőt!

Ez nem más, mint a te védő karod az újszülött gyermeked számára!

Ebben az ölelésben tud egészséges kis emberré fejlődni.

Minél nagyobb, annál több mozgástérre van szüksége. Képzeld el, hogy a karodban van a menedék, de már kimerészkedik a másik szobába, majd az udvarra, az utcára, egyre messzebb és messzebb a biztos ponttól.

Minden újabb térnek megvannak a maga szabályai, ahová csak akkor léphet be, ha az előzőekkel már megismerkedett és megtanulta betartani őket.

Persze minden gyerek szereti feszegetni a határokat. Ezzel nincsen semmi baj.

Ez sok esetben azt jelzi, hogy készen áll egy magasabb szintre lépni.

Hogyan alkossuk meg a szabályokat? Mit érdemes "kőbe vésni"?

Nálunk a következők voltak:

• Mindig nagyjából azonos időben fürdettem meg a gyerekeket. Persze az időpont egyre későbbre csúszott, ahogyan nőttek, majd értelmetlenné vált.
• Ahogy nőttek, változtak a szabályok, és már közösen alkottuk meg őket.
• Soha nem kritizáltam az apjukat, a nagyszülőket, a tanárokat a gyereknek, sem a gyerek háta mögött. A gyerekeknek denevérhallásuk van, ha olyat kell meghallani, amit nem nekik szántál. Ott áll melletted, és nem hallja meg, hogy légyszi vidd ki a szemetet, de két emelettel feljebb a becsukott ajtón át meghallja, ha lent a konyhában az apjának szidod az anyósodat. És a fejedre is olvassa, lehetőleg az anyósod előtt.
• A felmerülő nézeteltéréseket a felnőttek egymás között tisztázták, amikor nem volt otthon a gyerek.
• A mit szabad és mit nem egyértelmű volt.

pl. Nem szabad a kályhát megfogni, mert megégetheted magad.

Tilos volt idegenekkel szóba állni, volt hívószó, ha nem ismertek valakit napi szinten - sokat dolgoztunk.

• A mikorra kell hazaérni nem opció volt, hanem kötelező. Érezze a felelősséget, hogy ha már akkora, hogy egyedül elmehet.
• A mobiltelefon nem volt okostelefon 12 éves korukig. Arra szolgált, hogy telefonálni tudjanak, nem arra, hogy nyomkodják. Mai eszemmel 14 éves koruk előtt nem vettem volna okostelefont.
• Otthon természetesen volt internet, laptop, számítógép, tablet, amit használhattak, egy bizonyos időszakban.
• A tévé kérdés... amíg kicsik voltak, nem volt tévéjük, amikor nagyok lettek- 14 évesek- akkor már igen. Rossz döntés volt...
• A büntetések is írásba voltak foglalva. A büntik egy része vicces volt, egy része szolgálat- menhely, közösségi felajánlás-, egy része pedig megvonás. Nincs kimenő, nincs telefon, nincs bulizás...

Elkéstél és nem szóltál: egy nap itthon takarítással karöltve. Persze nem a saját szobájában. Az nem megoldás, hogy akkor elveszed a mobilt, mert akkor esélye sem lesz legközelebb szólni. Ez volt a legnagyobb bűn, amit nálunk el lehetett követni. Minden más kisebb büntiket vont maga után. Pl. Az anyámnak volt igaza. Bocsi. feliratú póló nagy sikert aratott. De nagyot lehet nevetni a reggeli kukorékoláson, vagy kedves dolog az ágyba vitt reggeli "vezeklésül"...A zsebpénzes korban már lehet pénzbeli is a büntetés, aztán együtt elmulatjuk a "bevételt".

• Ami a gyerekre vonatkozik az rád is. Ha vacsora minden este közösen este 7 órakor van, akkor bizony neked is haza kell érned.

Összességében a gyerekek minden korban vágyják a szüleik odaadó figyelmét. Ha éppen hulla fáradt vagy, akkor egyszerűen mond meg neki és kérd meg, hogy hagyjon egy órát aludni. Ne akarj szuperszülő lenni, de legyél maximálisan EMBER.

Mi az, amit érdemes figyelembe venni:

• A gyerekek utánzással és megfigyeléssel tanulnak és hidd el nekem, sokkal jobb megfigyelők, mint egy felnőtt!
• Ha a gyereked "rossz", akkor te rontottad el. Hívj segítséget!
• Nem tudhatsz mindent és nem is kell tökéletesnek lenned. 

• Igyekezz mindig egy kicsivel jobb ember lenni. Így elérheted, hogy a gyereked is igyekvő és céltudatos legyen.
• Minden hibát bocsáss meg és ne emlegess fel. Te sem szeretnéd, ha a kiskori butaságaiddal szórakoztatná anyukád a gyerekeidet.
• A gyereked nem te vagy! Nem a te életed helyrehozására jött a világra! Élje a saját életét, és hagyd hogy elkövesse a saját hibáit.
• Bár a gyereknek a szülei, apu, anyu vagytok, maradjatok meg egymásnak szeretőknek. Ha elvész a romantika, akkor a apu és anyu sem marad sokáig....Szóval a férjed nem "apa", hanem Misi, Géza ... a feleséged nem "anya", hanem Sári, Gizi...stb.
• Minden gyerek meggyőződésből vallja, hogy ő a legokosabb és a családja gazdag, amíg mások vagy éppen te ki nem neveled ebből.
• Tanítsd meg arra, hogy segítsen másokon, és egy jó emberrel gazdagabbá tetted a világot.

                                         Segíthetek még valamiben neked?